1. meglát, észrevesz valakit, valamit (, akinek, aminek ottlétéről nem tudott). pénzt talált az utcán. | keresés után észrevesz, meglát. a régi helyén találta. | tn ▸ valakire talál itt is rám talált a leveled.

2. (tn is ) hozzájut valakihez, valamihez. jó állást talált; valakiben hű barátra talál; nem talál követőkre. | vmely kívánt, keresett lehetőséghez, előnyhöz jut. megoldást talál; nem talál nyugtot. | tn ▸ egymásra találtak | tn ▸ magára talál | tn valamilyen fogadtatásban részesül. elismerésre talált; süket fülekre talált.

3. ▸ vhogyan talál zárva találta a kaput. | ▸ vhol találja magát

4. tn az utat keresve eljut vmely kívánt helyre. végre ide találtam.

5. úgy dob, lő v. üt, hogy a dobás, lövés, ütés valakit, valamit (vmely részén) ér. fején talál valakit. | <dobás, lövés, ütés, ill. ennek eszköze> (vmely részén) megüt valakit, valamit, ill. vmely részébe behatol. fejét találta a golyó. | tn beletalál valamibe. a közepébe talált a célnak.

6. tn <megjegyzés, célzás stb. > rátapint a lényegre, az igazságra. | ▸ találva érzi magát

7. tn <kép, leírás> ráillik valakire, valamire, egyezik vele. | tn nép illik, hozzávaló valakihez. nem talál ehhez ez a dísz.

8. valamilyennek ítél valakit, valamit. alkalmasnak talál valamit; szépnek talál valakit.

9. véletlenül v. váratlanul tesz valamit v. történik vele valami. el találsz esni; vigyázz, mert meg talállak csípni!

[ fgr tőből]

1. mat a síknak egy pontból kiinduló két félegyenes által határolt része. a szög csúcsa. | az ezt alkotó félegyenes elhajlásának számokkal, fokokkal kifejezhető mértéke. 90±-os szögben.

2. két (elképzelt) egymást metsző vonalnak, iránynak egymástól való elhajlása. nem jó szögből néz valamit.

3. nép rég szöglet, sarok, zug.

[↔szeg³ ]

(sötétebb, es. feketés v. a gesztenyeszínnél is világosabb) barna <haj, szem stb. >. | ilyen hajú, szemű stb.

[?↔szőke ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.